Mi (is) vagyunk az EU

  Trócsányi miniszterjelölt parlamenti meghallgatásán három érvvel indokolta, hogy Magyarország nem vesz részt az Európai Ügyészi Hivatal (más fordításokban: Európai Ügyészség) munkájában: először is szerinte az ügyészség koncepciója végiggondolatlan és elhibázott, másodszor feleslegesen duplázza a bürokráciát, hiszen létezik az Unió Csalás Elleni Hivatala (OLAF) és az uniós igazságügyi együttműködés. Ezt a két érvet sem ő, sem más nem mondta még eddig. Harmadik kifogása, hogy korlátozza a tagállamok szuverenitását, nem új, Deutsch Tamás az Európai Parlament Költségvetési Ellenőrzési Bizottságának ülésén azt mondta, hogy kizárólag emiatt nem csatlakozik Magyarország. Nem véletlen, hogy a második érvet még nem hallottuk, hiszen az OLAF nem bűnügyi, hanem csak adminisztratív vizsgálatot folytathat, sokkal kevesebb eszköze van, az általa összegyűjthető anyag ezért nem mindig elegendő a vádemeléshez és nem is emelhet vádat. Az igazságügyi együttműködés pedig államok között és nem az EU...

  A Politico   cikket közölt   az EP euroszkeptikus pártjainak egyik lehetséges (és valószínűleg tényleg egyes pártok által elképzelt) stratégiájáról a 2019-es európai választásokra és az azt követő időszakra. Ebben megemlítik, hogy egyes források szerint puhatolózó tárgyalások folynak arról, hogy a FIDESZ csatlakozik egy ilyen "euroreformer" csoporthoz az Európai Néppárt helyett. Játsszunk el ezzel a gondolattal, nézzük meg, mi a realitása és milyen következményekkel járhat. Az Európai Parlamentben három eurokritikus csoportosulás van: az  Európai Konzervatívok és Reformerek  a legmérsékeltebb, vezető ereje a Brit Konzervatív Párt, amely ezt a csoportot akkor hozta létre, amikor összeveszett a mainstream konzervatívokat tömörítő EPP-vel, amelyhez a legtöbb európai konzervatív párt, köztük a CDU és a FIDESZ is tartozik. Ide ült be annak idején Bokros Lajos, mert a FIDESZ nem engedte, hogy az EPP frakciójához csatlakozzék. A  Szabadság és Közvetlen Demokráci...

  Csizmadia Ervin és Lakatos Júlia „ Színlelt demokrácia ” című cikkükben ( http://hvg.hu/vilag/20180305_szinlelt_demokracia_macron_csizmadia_lakatos ) az EU konstruktív kritikájának követendő példájaként ismertetik Claudia Chwalisz és David Van Reybrouck. cikkét, amely Macron francia elnök konzultációs javaslatának egy alternatíváját vázolja fel. A konstruktív kritika igénye valóban jogos, de a konstruktív kritika nem annyira ritka, mint azt a cikk sugallja. Ez egyébként is többet kellene, hogy jelentsen, mint alternatív ötletek felvetését. Lakatos Júlia cikke az É S   2018/1., jan. 5-i számában ( Európa „Yes”, föderalizmus „No”   http://www.es.hu/cikk/2018-01-05/lakatos-julia/europa-yes-foderalizmus-no.html ) maga is tárgyal két megközelítést, az EU „közösségi irányvonal” és a nemzeti szuverenitás konfliktusát, valamint a liberális és a demokratikus elemek szembeállítását. Először a HVG-ben megjelent írásban hivatkozott cikkre reagálnék, aztán a másik két „ellentétpár”-...

  A 2018 március elsejei kormányinfón érdekes dolog hangzott el: „Lázár tud róla, hogy az Európai Bizottságnál 30-50 olyan magyar, zömmel középvezető dolgozik, akiket "2010 után mentettek ki oda", akik éjjel nappal a kormányt ekézik, és még az országjelentésekbe is beleírnak... És a kormány az égvilágon semmit nem tehet ez ellen. Erről a feljelentés-rekordernek titulált Jávor Benedek EP-képviselő kapcsán beszélt.” ( https://index.hu/belfold/2018/valasztas/2018/03/01/kormanyinfo/ ) Ez ugyan nyilvánvalóan propagandaszöveg, de miután elég keveset tud a hazai közvélemény az EU-ban dolgozókról, jó apropó erről beszélni. Az EU személyzeti szabályzata nyilvános, a bekerülésről és az ottani munkáról sokat meg lehet tudni a Személyzeti Felvételi hivatal” (EPSO) honlapjáról, és a Bizottság (legtöbben ott dolgoznak, többen, mint a több intézményben összesen) részletes statisztikákat is közzétesz az ott dolgozókról (és az állománycsoport és fokozat alapján lehet körülbelül látni a vezető...